1614. április 7-én halt meg El Greco

„az első festő, aki nem akarta utánozni a természetet”. (Julius-Meier Graefe) 

 

El Greco 1541-ben született a krétai Iraklion városában, Domenikosz Theotokopoulosz néven. Nem tudjuk, hogy hol ismerte meg a festészet alapjait, talán a krétai ikonfestő szerzetesek tanították. 1560 körül Velencébe ment.  Itáliában Michelangelo és Raffaello halála után a manieristák uralták a művészetet. Raffaello képei nem ragadták meg az ifjú görög képzeletét, annál inkább elismeréssel adózott Michelangelo dinamizmusa, expresszivitása és monumentalitása előtt.

Az utolsó vacsora

El Greco 1576-ban, a spanyol királyság fénykorában érkezett meg Madridba. A nagy reményekkel érkező „görög” alaposan csalódott: az udvar nem ismerte fel tehetségét, s ezért Toledóba költözött. Ez a város biztosította a művész számára mind az anyagi, mind az alkotói nyugalmat és rövidesen számtalan freskóra és portréra kapott megrendelést.
Igazi közönségsiker volt a „Krisztust megfosztják ruháitól” című festménye, több mint száz azonos témájú képet készített a megrendelők kívánságára.  Országos elismertséget szerezhetett volna, ha élni tud II. Fülöp felkérésével és a királynak tetsző alkotást készít az Escorial oltárára. A „Szent Mór vértanúsága” azonban nem nyerte meg az uralkodó tetszését.

Toledo látképe

Toledóba visszatérve teljesedik ki a festő egyéni ecsetkezelése. Számtalan szentképet festett, ezek a művek egyre inkább látomásszerűek, misztikus víziókká váltak. A színek egyre erőteljesebbek lettek, alakjai valószínűtlenül megnyúltak, az arcok az emberi érzések mind pontosabb kifejezői lettek. Legkedveltebb témája Assisi Szent Ferenc volt. Pályája zenitjére a századfordulón jutott, anyagi gondjai nem voltak, így minden figyelmét a festészetre fordíthatta. Toledo zárt, fanatikus hívő lakossága elősegítette a művész miszticizmusát, végleg szakított az itáliai hagyományokkal, képszerkesztési sémákkal.A „görög” 1614-ben halt meg hosszú betegeskedés után, holttestét a Santo Domingo el Antiguóban helyezték el. Négy évvel később koporsóját egy másik templomba vitték, amely azóta elpusztult, ezért nem tudjuk, hol lehetnek most csontjai. 

Forrás: József Attila Könyvtár - Dunaújváros