Horthy Miklós, a megosztó államfő

58 évvel ezelőtt hunyt el vitéz nagybányai Horthy Miklós, a Magyar Királyság kormányzója.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-áig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. Portugáliai emigrációban halt meg 1957-ben. 1993. szeptember 4-én

Hivatali idő: 1920. március 1. – 1944. október 16.

Az otrantói ütközet és Horthy kultusza

Tengerésztisztként az első világháború folyamán az otrantói tengerzár ellen több támadást is vezetett Horthy Miklós annak érdekében,hogy a központi hatalmak tengeralattjárói nehézségek nélkül tudjanak a szoroson áthaladni. Horthy fontos szerepet játszott egy 1917-es támadás előkészítésében, és ő volt a parancsnoka annak a köteléknek, amely feladatául kapta a zár elpusztítását. A sikeres hajnali támadást követően, 1917. május 15-én, a Novara, a Saida és a Helgoland cirkáló visszaindult a cattarói támaszpontra. Időközben angol cirkálók és olasz rombolók futottak ki Brindisiből. A két kötelék közötti tűzharc során a Novarát több találat is érte, Horthy meg is sebesült, azonban minaddig, amíg nem veszítette el az eszméletét, tovább irányította a köteléket. Alfredo Acton olasz ellentengernagy, miután megjelent a látóhatáron, a Horthy vezette kötelék felmentésére érkező Sankt Georg páncélos cirkáló, a visszavonulás mellett mellett döntött, noha lett volna ideje a jelentős károkat szenvedett osztrák-magyar kötelék megsemmisítésére. Emiatt Horthy Miklós győzelmeként könyvelhető el az otrantói ütközet. Horthy az ütközet során eleget tett parancsnoki kötelességeinek, képességeinek megfelelően merészen, de mégis körültekintéssel vezette az irányítása alatt álló Novarát és a köteléket. A világháború alatt már háborús hősként, a „Novara Hőseként”, az „otrantói hősként” méltatták a lapok, fényképeket közöltek róla, sőt Polában már a szobra is állt. Mindez a háborús propaganda része volt, ekkor még nem lehet önálló Horthy-kultuszról beszélni. 1919-től kezdve viszont a háború alatt kialakult imázsára alapozva épült fel Horthy, „a nemzetmentő fővezér” kultusza.

Az SMS Novara, Horthy Miklós gyorscirkálója

Horthy Miklós a Novara parancsnoki hídján

Magyarország német megszállása és Horthy

Hitler az 1943 második felében bekövetkezett  olaszországi fejleményekből vonta le azt a tanulságot, hogy Horthyt – és vele együtt Magyarországot – csak erőszakkal tarthatja meg a tengely kötelékében. Ezért német részről szükségesnek tűnt, hogy új módszert iktassanak be a Hitler-Horthy-viszonyba: a kormányzót kényszeríteni kell a Führer követeléseinek maradéktalan teljesítésére. A presszió súlypontját az 1943 szeptembere óta érlelt Margarethe-terv megvalósítása, Magyarország német megszállása alkotta. Ezért határozta el Hitler 1944. március 15-én, hogy március 18-ára megint Klessheimbe rendeli Horthyt.

Horthy Miklós Adolf Hitlerrel

A meghívás kézhezvétele után Horthy választhatott – utazik, vagy nem tesz eleget Hitler óhajának. Kállay miniszterelnök az elutasítást tanácsolta. Ghyczy külügyminiszter és Csatay honvédelmi miniszter nem foglalt egyértelműen állást. Annál inkább megtette ezt Szombathelyi vezérkari főnök, aki végül meggyőzte az államfőt: jobban teszi, ha elmegy Klessheimbe. A vezérezredes döntő érve az volt, hogy csak Horthy, és ő is csupán ott veheti rá Hitlert arra, engedélyezze végre a keleti fronton lévő magyar csapatok hazahozatalát. A magyar vezetők ugyanis azzal hitegették magukat, hogy Hitler tárgyalni akar velük; Csatay még egy listát is magával vitt a magyar katonai sérelmekről, amelyeket szóba kívánt hozni. Horthy a kiutazással ugyan számottevően szűkítette a saját mozgásterét, de még mindig többféle módon reagálhatott Hitler azon közlésére, hogy csapatai bevonulnak Magyarországra.

A német fél nem hagyott semmi kételyt abban a tekintetben, hogy milyen lépést vár a kormányzótól: a teljes beleegyezést, amit az előre megfogalmazott nyilatkozat aláírásával és publikálásával bizonyíthatott volna a nyilvánosság előtt. Válaszolhatott volna Horthy – a lemondásával demonstrálva – abszolút elutasítással. Avagy nem mond ugyan le, de teljesen visszavonul a közügyektől, felfüggeszti államfői tevékenységét, beleértve a hadúri jogok gyakorlását is. További változatként kínálkozott az a megoldás, hogy deklaratíve és formálisan ugyan nem adja beleegyezését a megszálláshoz, de a helyén marad, gyakorolja kormányzói jogkörét, abban a reményben, hogy a német kívánságok teljesítésével esetleg elejét veheti a követelések eszkalációjának, sőt idővel elérheti a magyar szuverenitás teljes helyreállítását.

Horthy első felháborodásában a második megoldáshoz, a lemondáshoz akart folyamodni, de esti találkozóján Hitlerrel, közvetlenül elutazása előtt, úgy döntött, hogy bár nem ír alá semmiféle nyilatkozatot, mégis a helyén marad. 1944. március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot – a magyar csapatok nem tanúsítottak ellenállást.

Forrás: Királyok, hősök, vezérek (48. és 50. oldal) Bookazine Kft.,Geopen Könyvkiadó Kft. (2014) ISSN 2064-8952 ISBN 978-963-12-0563-3

Kapcsolódó tartalom: Horthy Miklós kormányzó