Friedrich Schiller német költő és drámaíró

1759 November 10. (250 éve történt) Marbach am Neckarban megszületett Friedrich Schiller német költő és drámaíró, Johann Wolfgang Goethe mellett a német klasszika legjelentősebb képviselője, akinek fő művei a "Don Carlos", a "Tell Vilmos" és a "Wallenstein-trilógia".

Kispolgári orvoscsaládból származott, jogot, majd orvostudományt tanult. A felvilágosodás eszméi korán magukkal ragadták, 1782-ben jelent meg első műve, a "Haramiák" című dráma. 1783-ban írta a "Don Carlos" és az "Ármány és szerelem" című drámáit. 1788-ban megismerkedett és barátságot kötött Goethével, végül 1799-ben Weimarba költözött. A weimari udvar, ahol Goethe mellett Christop Martin Wieland és Johann Friedrich Herder is alkotott, évtizedekig a német szellemi élet központja volt. Itt jelentek meg Schiller "Stuart Mária" és "Tell Vilmos" című színművei, valamint a "Balladák éve" (Goethe és Schiller legszebb balladái) és a "Wallenstein-trilógia" is. Balladái pátoszával és idealizmusával népszerű nemzeti költővé, a szabadság költőjévé vált.


Idézetek Schiller-től

• Sohasem tudhatjuk, hogy a kedély nyugalma morális erejéből fakadt-e, ha nem győződtünk meg róla, hogy nem érzéktelenségből fakadt. Nem nagy mesterség olyan érzéseken úrrá lenni, melyek csak a lélek felszínét súrolják könnyedén és futólagosan; de az egész érzéki természetet felkorbácsoló viharban megtartani kedélyünk szabadságát, ehhez olyan ellenálló képesség kell, mely minden természeti hatalomnak végtelenül fölötte áll.
• A sors felemeli az embert, amikor szétmorzsolja.
• A művészi élvezet teljességét a szív örömével összekötni, ez volt mindig legfőbb életideálom, s e kettőnek egyesítése a legbiztosabb eszközöm is, mellyel mindkettőt teljességre vihetem.
• Készülve életed nagy frigyére,
  Nézd meg, szív szívvel összefér-e?
  A kéj rövid, hosszú a bú.
• Szegény, koldus szegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.
• Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.
• Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.
• Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.
• Barátaim buzgalma tesz tönkre, nem ellenségeim gyűlölete.
• A szív csöndes szentélyébe fuss hát
  A világból, mely forrong vadul.
• A természet csak homlokába tett
  Látó szemet, hátát, a védtelent,
  Csupán a jámbor hűség védi meg.
• A szeretet rettenetesebb kényszer, mint a zsarnok dühe!
• A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
• Mit nem fogadtál el a pillanattól,
  Az öröklét sem adja vissza már.

Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.


Forrás: ezenanapon.hu / Citatum