Szanszkrit nyelv

A régi indiai írások fő nyelve a szanszkrit – ennyit nagyjából tud mindenki (ne ismerje be, ha nem!). Először is tisztázzuk: nem szanszkrít, hanem rövid i-vel írjuk. Amikor máshogy akarjuk kifejezni azt, hogy „szanszkrit nyelven”, akkor általában úgy mondjuk: „szanszkritul” – a „szanszkritül” elvileg elfogadható (idegen eredetű vegyes hangrendű szavaknál megengedett az utolsó szótaghoz illeszkedés), de az indológusok valamiért nem így szokták mondani.

Elterjedt félreértés, hogy a szanszkrit mesterséges nyelv. Ez egyáltalán nem igaz abban az értelemben, ahogyan az eszperantó vagy a volapük – vagy éppen Tolkien mester nyelvei – mesterséges nyelvek. A szanszkrit nyelv természetes úton fejlődött ki. A félreértés abból a tényből származik, hogy a szanszkritot kodifikálták. A régi – ma védikus óindnek becézett – nyelven írt szent iratokat, a Védákat, változatlan formában őrizték meg, miközben a beszélt nyelv egyre jobban eltávolodott az ezekben használt nyelvezettől. Ekkor még megvolt a társadalomban – legalábbis az értelmiségiek akkori megfelelőjében, vagyis elsősorban a papi osztályban – az igény arra, hogy értsék is ezeket a szövegeket, és ne csak mechanikusan felhasználják a szertartásokhoz; sőt, írjanak is hasonló nyelven új műveket. Ezért – a rituálé rendjének segédtudományaként – kifejlődött a grammatika. Legelső művelőiről nincs adatunk, azonban bizonyos, hogy a feltehetőleg az időszámításunk előtti 4. század vége felé élt Pánini nevezetű grammatikus már jelentős elődökre támaszkodhatott. Ő volt az, aki Astádhjájí („nyolc olvasmányból álló”) című művében tételezte, hogy milyen nyelvtani szerkezetek fordulhatnak elő a szent nyelvben, és ezeknek mi a jelentésük.

Gyakorlatilag ekkortól mondható az óind nyelv szanszkritnak. Ez a szó a (természetesen szanszkrit nyelvű) kri igegyökből („csinál, alkot”, a latin creare rokona) és a szam igekötőből („össze, teljesen meg-”, a görög szün és a latin con rokona; a – szintén Pánini által rögzített – illeszkedési szabályok miatt szansz alakot vesz fel ebben a szóban) áll össze; az így kapott igéből múlt idejű melléknévi igenevet képezve jön létre a szanszkrita szó (a végén a rövid a hang a mai nyelvek legtöbbikében nem hallható, és így került át az európai nyelvekbe is). Szó szerint tehát így fordíthatnánk: „összecsinált” – ez azonban magyarul mást jelent, maradjunk tehát két másik értelmezésnél (mindkettő helyes): „kidolgozott” illetve „kifinomult”. Ez az elnevezés is tápot ad azoknak, akik mesterséges nyelvnek próbálják beállítani a szanszkritot – valójában azonban csak arra utal, hogy 1. Pánini kidolgozta (összecsinálta) a szabályait; 2. kifinomult nyelvről van szó, amely a művelt és magasan civilizált emberek sajátjai.

A szanszkrit nyelv napjainkban holt nyelvnek tekinthető, bár állítólag van még néhány ezer ember, aki első nyelvként tanulta. Beszédben igen kevéssé használatos, azonban továbbra is megmaradt a hagyományos kultúra nyelvének: ma is születik kis mennyiségű szanszkrit irodalom, sőt, az Indiai Rádió naponta többször sugároz szanszkrit nyelvű híreket is. Gyakorlatilag holt nyelvnek mondhatjuk attól a pillanattól fogva, hogy grammatikája megszületett és szentségre emelkedett – hiszen ekkortól élesen elvált az élő, szervesen fejlődő beszédtől. No persze azért a szanszkrit sem szűnt meg változni, hiszen használatának kétezer-egynéhányszáz éve és több millió négyzetkilométere (a mai Indián kívül Belső-Ázsia és délkelet-Ázsia sok vidéke is) nyomot hagyott rajta. A különböző anyanyelvű szerzők óhatatlanul becsempészték saját „izmusaikat” a szanszkrit nyelvtanba, a különböző korok és vallási, filozófiai irányzatok vagy irodalmi műfajok pedig számos sajátos értelemmel ruháztak fel egy-egy tágan értelmezhető kifejezést. (Például a nyelv nevét is adó szansz-kri ige alapvető jelentései a következők lehetnek szövegkörnyezettől függően: 1. összeilleszt, összerak, megalkot; 2. felhalmoz, gyűjt; 3. előkészít, ételt főzéshez előkészít; 4. szent előírásoknak megfelelően elrendez vagy kialakít, felszentel; 5. díszít, finomít, kidolgoz, tökéletesít; 6. kijavít.)

Forrás: Jé! India