2009. január 31., szombat

REKLÁMISZONY

Emesétől a hüvelygombáig

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fõiskola hallgatójaként, lehet, hogy nem helyénvaló (fõleg mivel pr-reklám-marketing szakon tengetem a napjaimat) elgondolkodni azon, hogy vajon miért néznek hülyének minket a reklámkészítõk? Tudom, hogy valahogy el kell adni azt a nyavalyás terméket. Mosóport már nem is lehet másképpen reklámozni, csak úgy, hogy az anyjukat idegesíteni akaró gyerekek, nem gyõznek mivel összemocskolni egy makulátlan fehér pólót. Nem elég az elrejtett paradicsomfolt, kell még rá sár, meg kóla is. Szegény anya idegrohamot kap, amikor meglátja, de ekkor hirtelen megjelenik egy feltûnõen kedélyes hölgy, mint az Ózban a jó boszorkány, és belemártja(!) az oldatos vízbe a ruhát, ami egy csapásra tiszta lesz. Hát persze.


Nekem errõl az jut eszembe, hogy miért ilyen pszichopaták a gyerekek? Azzal szórakoznak, hogy a saját anyjukat kergetik az õrületbe, és még röhögnek is rajta?
Na meg persze az is eszembe jut, hogy mit kell ahhoz inni, hogy ilyen reklámötlet jusson az ember eszébe…

Amit nem értek még, az a bankszféra reklámozása. Nekem, ha azt mondják bank, egy olyan intézmény jut az eszembe, ahol komoly emberek, öltönyben/kosztümben, nagy felelõsséggel a vállukon kamatoztatják gazdasági diplomájuk megszerzése közben felhalmozott tudásanyagukat. Erre, ha az ember bekapcsolja a tévét, mit lát, egy mentális problémákkal küszködõ családot, akik stipi-stopisat játszanak a Körúton, vagy megveszik a Halászbástyát.

Vagy éppen Dokit (Vasvári Csaba színész megformálásában), és az asszisztensnõjét, akik egy kövér macskát üldöznek a váróban. Meg persze Emesét. Ezek után inkább olyan bankot választok, amit nem reklámoznak.

Ha mindez nem lenne elég, akkor jöjjenek az idegen szavak és kifejezések, csak hogy érezzük, a termék olyan fantasztikus, hogy még az összetevõjét sem tudod kimondani. Hát ki az, akinek nem kéne egy kis „omino komplex formula”? Na ne vicceljünk, szükségünk van rá, ugyanúgy, mint ahogy az „akti regulárisz” is elengedhetetlen!

A hüvelygombát még nem is említettem. Ez a reklám olyankor jó, amikor hazamész este, semmire nem vágysz, csak egy tál kajára, meg egy kis lazításra. Bekapcsolod a tévét, jóízûen eszel, és jön a hüvelygomba. Kiesik a kezedbõl a villa, és heveny hányinger kezd megkörnyékezni. Persze, erre mondhatnánk, hogy nem kell a tévé elõtt enni.

Azért vannak olyan reklámok is, amiket szeretünk. Jó közhelyes, kisállatos vagy babás reklámok ezek. Fogalmunk sincs, mirõl szól, nem is érdekel, de olyan cuki kis kutya-cica-baba-akármi van benne, hogy megnézzük.

Sas István tanárom azt mondta egyszer, hogy „gyerekek, kutyával és babákkal mindent el lehet adni”. Valószínûleg ez a filozófia régebben be is jött, sajnos hála ezeknek az agyrém reklámoknak, manapság egyre több a reklámkerülõ. Elkapcsoljuk a tévét, ha jön a reklámblokk, ellapozzuk az újságot, kiikszeljük a pop-up ablakot.

Köszönjük Emese!

Szilágyi Melinda (1986, Budapest)
E-mail: szmelinda22@freemail.hu
Forrás: PR Herald


Nincsenek megjegyzések: